Évtizedek óta romantikus illúzióban éltünk. Még kitartott a dicső olajos múlt, az, hogy valaha mindenki tudta mi Bázakerettye, hogy tudták, hogy mit adott ez a csöpp kis falu az országnak. Aztán ahogy a kutakban apadt az olaj, úgy apadt el a lelkesedés is.
Divat lett szidni a szomszédot, a település első emberét, az önkormányzatot, de ettől eltekintve a többség a fotelben ülve nézte végig a település leépülését. 2001-ben jöttem ide, nagyapámra emlékezve. Akkor több mint ezer ember élt itt, mára 750-en sem vagyunk, és egyre csökken a népesség. Számtalan üresen álló ház, gondozatlan terület a mementója annak, hogy nem sikerült a dicső olajos múltból továbblépni egy élő, pezsgő jelenbe – és nem sikerült láttatni a jövőt.
Az én korosztályom többsége elment. Városba költözött, mert azt hitte, hogy a gyermekének ott jobb jövője lesz, mert itt helyben nem talált munkát, vagy máshol többet fizettek – és még sok-sok okot sorolhatnánk. Ültünk és néztük, hogy a hatvan éve alapított iskolánk kiürül, hogy sok összetett tényező miatt szeptembertől az a tét, hogy lesz-e egyáltalán iskolánk. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy megmaradjon.
Innen indul a Jó szerencsét, Bázakerettye projekt. Egy olyan projekt, amelyet most csak a benne dolgozók szíve hajt, de reméljük majd forráshoz is jut, amelyből megvalósulnak az álmaink. Egy olyan projekt, amelyhez azonnal csatlakozott 29 marketinges, hogy segítsék a megújulásunkat. Szívből, szeretetből – nem pénzért.
Megújuláson dolgozunk, amelyet mintának szánunk, és reméljük, hogy sok hasonló helyzetben lévő település is másolhatja majd azokat a dolgokat, amelyeket mi fogunk elsőként véghezvinni.
Bázakerettyeiek, várunk mindenkit ebbe a kis csapatba, akinek ötlete, ideje van, hogy újra pályára álljon ez a csodás település.
A weboldalon folyamatosan beszámolunk minden információról, és reméljük, ha jól dolgozunk, a sok üres házba gyermekes fiatalok költöznek majd – és visszatér az élet hozzánk.
Csatlós Csilla